Az eredeti cikk a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara oldaláról származik: https://vagyonor.hu/a-szemely-es-vagyonvedelmi-vallalkozasok-felelossegre-vonhatosaga/
Egy Kúriai döntés margójára: A személy- és vagyonvédelmi vállalkozások felelősségre vonhatósága
A napokban megjelent egy hír egy Kúriai döntéssel kapcsolatban, amelyben a bíróság azt vizsgálta meg, hogy vajon terheli-e felelősség a kivitelezőt, vagy a felelős ellenőrt egy olyan kivitelezési hibáiért, ami a tervező által készített nem megfelelő tervekre vezethető vissza? Egyszerűen fogalmazva a Kúria azt a kérdést járta körül immár sokadszorra, hogy mentesülhet-e egy kivitelező a felelősségre vonathóság alól abban az esetben, ha a terveket a megrendelő jóváhagyta?
Ebben a kérdésben pedig a szakmánk számára talán nem is maga a döntés – amely szerint „igen” – és annak az indoklása a legfontosabb, hanem annak a felismerése, hogy valójában milyen régóta próbálnak mondvacsinált okokkal kibújni a felelősség alól a vállalkozások. Az érdekesség ugyanis az, hogy az indoklásában a Kúria a saját GK-54 számú állásfoglalására hivatkozik, amelyet azonban 1993-ban fogadott el az akkor még legfelsőbb bíróságnak hívott intézmény, és ami az előző rendszerbeli legfelsőbb bíróság GKT 3/1981 számú állásfoglalását hivatkozta meg. Mindezt pedig abban a formában tették meg, hogy az 1981-as állásfoglalásban foglaltak – szinte teljes egészében – változatlan formában maradtak érvényesek. Ennek okán – mivel nem volt fellelhető még az interneten sem – kikértük a Kúriától az 1981-es állásfoglalást, és amely amellett, hogy egészen hihetetlen módon szinte teljes mértékben és betű szerint alkalmazható a mai napig, de ezen túlmutatóan az még a mai európai jogrend(!) azon elvárásának is megfelel, hogy abban tömören és közérthetően fogalmazzák meg az elvárásokat!
Mindez azonban még mindig semmi, hiszen ez látszólag semmi mást sem jelentene, mint azt, hogy a szocialista rendszer vége felé járva már olyan elvárások is megszülettek, amelyek már a rendszerváltás szelét hordozták magukban. Ez a vélelem azonban ismét egy komoly tárgyi tévedés lenne, hiszen még az 1981-es állásfoglalás is hivatkozik egy jogszabályra, amely egészen meglepő módon 1967(!)-re datálódik és ami szerint:
„A kivitelezőt nem menti fel a tervdokumentáció megvizsgálása és az ennek során észlelt hibákra vonatkozó figyelmeztetési kötelezettsége alól a tervező olyan tartalmú nyilatkozata, amely szerint a tervdokumentáció megfelel a szabványoknak és a munkavédelmi rendelkezéseknek [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 13. §, GKT 29/1973. sz.]. (Legf. Bír. Gf. V. 32 569/1975. sz., BH 1976/9. sz. 417. — L. 405. sorszám alatt.)”
Amely szövegezés egészen megdöbbentő módon cseng össze akár a megújult Európai Uniós Adatvédelmi, vagy akár az egyéb magyar jogszabályokban fellelhető elvárásokkal:
- A szerződésekbe, dokumentumokba, szabályzatba beleírt „jogszerűségre hivatkozás” a legkevésbé sem mentesít a Tájékoztatási kötelezettség és a felelősségvállalás alól.
- A Tájékoztatásnak mindig pontosnak, tárgyszerűnek és érthetőnek kell lennie, ezért azt nem váltja ki egy „szabályzatra való hivatkozás”. Sőt, valójában még ront is annak a helyzetén, aki „professzionális” szereplőként nem tájékoztat megfelelően egy „amatőrt” a tevékenységével és a felelősségeivel kapcsolatban.
Mi következik tehát a fentiekből a szakmánkra nézve?
Az, hogy fel kell számolni a rossz megszokásokat, és ezek közül különösen azt a gyakorlatot, aminek a során a jogszabályoknak való megfelelés felelősségét a megrendelőre próbálják áthárítani a jogi személyek. Ez ugyanis egy alapvető hiba, hiszen amint az 1967-es(!) jogszabályi elvárásból is kristálytisztán látható, ez a mentalitás legalábbis azóta még a szocialista erkölcsnek sem, de az európai ás a magyar jogrendnek végképp nem felelhet meg. Önmagában tisztességtelen tehát egy szakma gyakorlása során már az arra irányuló szándék is, amikor a szakmai felelősséget a megrendelőre kívánják terhelni. Ráadásul az Európai Unió jogrendjéből következő elvárásoknak megfelelő működésre átállt hatóságok már keményen bírságolni is fognak a szándék felismerése esetén is. Egy ilyen jellegű „jogászkodással”, „próbálkozással” Önök csak rosszul járhatnak hiszen:
A videórögzítéshez kapcsolódó szolgáltatások esetén az ahhoz kapcsolódó összes felelősségét szükségszerűen fel kell vállalniuk, hiszen a személy- és vagyonvédelem esetén a videórögzítő rendszerek tervezése, kivitelezése és üzemeltetése hatósági engedélyhez kötött tevékenység, amiből az következik, hogy Önök lesznek a „professzionális” személyek, és mindenki más „amatőr”, akik nem felelhetnek a tervezési hibákért, hiszen ők éppen a jogszerűség érdekében bízták meg a szakma képviselőit a rendszerük tervezésével, kiépítésével vagy a működtetésével. Jogszerűtlen rendszert ebből következően akkor sem szabad kiépíteni vagy üzemeltetni, ha a megrendelő azt állítja, hogy annak a felelősségét egy hibátlan tájékoztatás alapján is vállalja, hiszen jogsértő tevékenységhez nem lehet segítséget, és főleg nem szakmai segítséget nyújtani!
Éppen ezért fontos ebben az esetben arra utalni, hogy például a fogyasztói jogok esetén a KKV szektor és számos más jogi személy is fogyasztónak minősül, ahogy arra is, hogy a természetes személyek egy jogszerűen kiépített és üzemeltetett rendszer esetén nem is lehetnek a GDPR/Infotv. alapján Adatkezelők. Abban az esetben tehát, ha Önök az ő számukra nem a jogszabályoknak minden szempontból megfelelő rendszert telepítenek vagy üzemeltetnek náluk, akkor azért Önök lesznek a felelősségre vonhatók.
Ráadásul annak okán, hogy az idei döntésével a Kúria gyakorlatilag megerősítette az 1967(!)-ben hatályos jogszabályban foglaltakat – és amelyek egyébiránt minden létező jogrendből logikusan levezethetők lennének –, ezért az sem lenne túlságosan célravezető, ha arra hivatkoznának, miszerint: „nem tudtak arról, hogy nem jogszerű az, ha a felelősséget másra próbálják áthárítani egy szerződésben”. Végezetül pedig kérem engedjék meg, hogy mindezt az örökérvényű erkölcsi és jogi elvárást egy örökbecsű, és 1943-ban írásból származó közismert idézettel is alátámasszam:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” – Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944): A kis herceg
Elvégre a szakmánk gyakorlóinak azt célszerű a szeme előtt tartaniuk, hogy egy olyan szakma esetén, ahol a tervezést, a kivitelezést és az üzemeltetést jellemzően ugyanaz a jogi személy látja el, akkor majdnem biztosan lehetetlen, de biztosan tisztességtelen már annak a gondolatnak felmerülése is, hogy a szakmától elvárt hozzáértés hiányából, vagy az azzal való nem törődésből fakadó felelősséget és kockázatokat másokra próbáljanak áthárítani.
Ezekért ugyanis egyszer és mindenkorra felelősséggel fognak tartozni.
Jó egészséget kívánva,
Antal Tibor, adatvédelmi tisztviselő
SzVMSzK
